Nincs 5 perce sem, hogy befejeztem Sveva Casati Modignani-tól a Fekete hattyú-t, úgyhogy még eléggé friss az élmény. =D
Elég sokáig tartott elolvasni, mert pont egy olyan könyv, amibe szinte minden van, amit utálok; Háború, megcsalás, halál. Amúgy a könyv szerintem kifejezetten felnőtteknek szól és ez már az elején fel is tűnik az olvasónak.
Mikor a hátulján elolvastam a kis összefoglalót azt hittem, hogy olyasmit kapok, mint Agatha Christie-től a Gyilkosság három felvonásban-nál, de távolról sem úgy lett.
Na, de vágjunk bele a lecsóba! :P
Most, hogy végre valahára befejeztem a könyvet rájöttem, hogy elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de kezdjük az elején.
A könyv egy halálesettel, pontosabban egy öngyilkossággal kezdődik. (Tényleg csak zárójelben, hogy az egyik legnormálisabbnak és legszimpatikusabbnak mondható karakter hal meg.) Ez érdekes is volt a számomra, mert ilyet még nem nagyon olvastam. Igazából az öngyilkos, Emiliano hal meg...az elején...meghal a főszereplő. Tegye fel a kezét, aki olvasott már ilyet! *felteszi* Ez mondjuk nem egy rossz pont, de elég érdekes. A következőkben pedig a családjáról lesz szó. (Nem akarok túlságosan belemenni a részletekbe, mert hát ha valaki elolvassa... :) Legyen meglepi is.)
Most pedig kitérek arra, ami nálam hibának tűnt: Az állandó ugrálás az időben.
Nagyon ötletes, ezt aláírom, viszont ilyen sok szereplő mellett, akiknek a nevük is bonyolult eléggé macerás. Komolyan mondom, nekem most, az utolsó fejezeteknél is meg kellett állnom, hogy végig gondoljam, hogy az említett névhez ki is tartozik. Lehet, hogy csak azért van ez, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen olasz(?) nevekhez?(Amúgy nem hiszem el, hogy a Polissena-nak nincs köze a Polixéniá-hoz x) Nem tudom, de a neveket félretéve akkor is kissé kacifántos. Egyszer vagyunk a múltban, aztán a jelenben, és utána a múlt előtti múltban. O.o Szóval...érdekes. Nem mondom, hogy nem követhető, mert az, de ehhez aztán tényleg T E L J E S figyelem kell ha képben szeretnél maradni.
A másik nagy bakit ezzel az ugrálással kapcsolatban vettem észre, pontosabban ehhez tudnám kötni.
Szitu: Van a kis Emiliano, Anyuja (Ester), a szakácsnő (Gilda? Nem ugrik be a neve) és a kisfia, aki mellesleg a nagyszüleinél lakik.
A szakácsnő levelet kap, hogy a fia valami komoly betegséget kapott el, de mivel messze vannak egymástól nem tud elmenni hozzá. Ester erre kitalálja, hogy na majd akkor elmennek a kisfiúért és idehozzák magukhoz. Elmegy megkeresni Emilianot, hogy közölje vele a hírt, hogy jön egy új emberke a házba. Megy a duma egy kis ideig és a következő pillanatban, mikor Ester megfordul a beteg kisfiú már az ajtóban áll! O.O Holott, ha jól emlékszem külön kiemelték, hogy nagyon messze lakik. Most akkor mi van!? Én aludtam el olvasás közben és így kihagytam egy oldalt (kétlem, kétszer is átolvastam azt a részt, hogy most akkor mi van) vagy az én példányommal van valami baj? Passz... de lehet az a baj, hogy az írónő nem megfelelően választja el egymástól a részeket. Találtam máshol is ilyet (nem ilyen durvákat), hogy egyszer erről van szó, aztán a következő mondatban meg már egészen másról. Ezeken kívül amúgy nem találtam különösebben hibát, maximum olyant, ami nekem nem volt eleve szimpi. Például Emiliano apja, akit nagyon megutáltam. (Ha olvassátok a könyvet megtudjátok miért) Egyébként érdekes, hogy így nincs egyöntetüen jó és rossz. Mindenkiben van valami kisebb -nagyobb rossz, így nekem elég nehéz volt kedvencet választani. Már-már azon gondolkoztam, hogy talán a macska lesz az, aki szerepelt talán 5 mondatban... xD De végül rájöttem, hogy Emiliano az, akit úgy igazán szeretni lehet. (Mellékesként mondom, hogy Polissenát ugyan nem szeretem, de a szerelmi élete miatt eléggé megsajnáltam.)
A végével csak egy a bajom: Kiszámítható. (Kivéve Arlette utolsó lépése, ami engem eléggé meglepett, de örültem neki, így egész szép lett a vége)
Juj, majdnem kihagytam! :O A könyvben van 2 meleg hapsi, úgyhogy aki nem tudja elviselni őket az bele se kezdjen(bár nem olyan durván adja le a könyv a viszonyukat, össz-vissz kapunk tőlük egy csókot).
Az olvasása közben eszembe jutott, hogy itt annyi a kavarás, hogy simán el tudnék képzelni egy kisebb sorozatot ebből (mint pl.: Ruby, mert kb egy színten vannak). Aki szereti az ilyen kavarós, megcsalós (vannak benne már-már egészen gusztustalanok is, pl; -Emiliano-Ippolita-Edison szituáció) és olykor háborús dolgokat az nyugodtan belekezdhet, de aki nem, az nagy ívben kerülje. Én egyre jobban felháborodtam a könyvben írt dolgokon (főleg a zsidóüldözésen résznél meg a megcsalásoknál), de a végére azért valahogy egy nagyon kicsit mégis megszerettem. Mondjuk ez a könyvet körülvevő komolyság engem hosszútávon eléggé lefárasztott. Nem ehhez vagyok szokva, úgyhogy most, a hetek óta tartó komolyság után egy egetrengetően degenerált könyvvel fogok kompenzálni. =D Már csak azért is leírom, mert ettől behaltok. A következő könyv, amit olvasok: Terry Collins - E.T. a földönkívüli. xD

Képek a könyvről